Ő volt Dr. Mészáros Tamás, aki nem tartja magát feltalálónak, elvégre az ólomakku nem mai találmány. A mérnök 62 éves, úgy 16 éve kezdte fejleszteni a Blewin néven emlegetett akkumulátorát, amely elvét tekintve ugyanolyan savas ólomakkumulátor, mint akármelyik autó indítóakkumulátora.
Eszembe sem jutna a telefonomba ólomakkut tenni, minden célra a megfelelő fajtát kell használni – mondja Tamás, de szerinte a lítiumnak túl jó a PR-je. Az ólomnak viszont rosszabb a híre a kelleténél, mert méreg – ami persze igaz, ha belélegezzük a gőzeit, vagy megesszük a sóit. De miért tennénk ilyet? A lítiumakku meg robban, ha nem megfelelően töltjük, az sem jobb. Ráadásul az akkukhoz szükséges nanostruktúra miatt ha egyszer már akkuban használták a lítiumot, soha többé másra fel nem használható. Ellenben az ólom kiválóan és olcsón újra feldolgozható.
Mire használjuk az ólmot?
Föld ólomtermelésének körülbelül a 60 százalékát használják akkumulátorok gyártására, ami szédítő mennyiség; 30 százalékot pedig forrasztóón-adalékként. A maradékból mindössze 3,5 százalék a lőszer, mivel az acél-, és egyéb magos lőszerek miatt az ólom kiment a divatból, de a vitorlások tőkesúlyától a horgászsúlyokig, ezer dologra használnak még. 2015-ben egyébként 4,7 millió tonna ólmot bányásztak a Földön, tehát felfoghatatlan mennyiségről van szó.
Dr. Mészáros Tamás teljesen racionális okokból foglalkozik ezzel a látszólag elavult technológiával: ezzel széles rétegekhez lehetne eljuttatni az környezetbarátabb közlekedést. A 48 voltos elektromos hálózatokkal ellátott hibridautók és társaik nem terjednek el robbanásszerűen – ahogy a villámgyors, de méregdrága Tesla villanyautók sem a széles rétegeknek szólnak. És amíg a szép holnap beköszönt, addig is kell valami, ráadásul szerinte az ólomakkuk történetében vagy 60 éve nincs lényegi újítás.
totalcar.hu/Kép. FreeImages